2018. március 23.

3kep

Reakció a Gyerkőcökkel Suttogó - INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg Kinek az árán? című cikkére.

Közel negyven éves gyógypedagógusi pályafutásom, ezen belül több éves gyógypedagógiai intézményigazgatási gyakorlatom bátorított fel arra, hogy erre a bejegyzésre reagáljak.

 

 


Soha nem jó, ha csak egy szemszögből nézünk, látunk valamit, az pedig kifejezett káros a helyzet megítélésére, ha féligazságok, összefüggéseiből kiragadott dolgok alapján igyekszünk „alapigazságokat" megfogalmazni népszerűséget remélve ettől – másnak a kárára, amitől olyan vehemensen szeretné megóvni olvasóit.

A bejegyzést olvasva olyan érzésem volt, maradva a sport hasonlatnál, hogy valaki a partvonalról próbál olyan játékba beleszólni, amihez ugyan kicsit sem konyít, de azt gondolja, ha nagyon hangosan adja elő a véleményét, akkor igaza is van.

Pályafutásom alatt sok többségi pedagógust készítettem fel a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált fogadására, nevelésére. Hogy a fogalmakat tisztázzuk, a sajátos nevelési igényűek körébe a mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékosok, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén a halmozottan fogyatékosok, az autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdők tartoznak. Tehát a súlyos magatartásszabályozási zavarral küzdő gyermekeken kívül még nagyon sokan, akiknek a lehetséges integrált iskolai elhelyezését egyedileg, egyénileg kell eldönteni, s bizony nagyon sokaknak a többségi iskolai pályafutása – a lelkiismeretes szakemberek együttműködésének köszönhetően sikeres.

1kep

Nem, nem elég egy kódot adni, a felkészítés hiánya súlyos probléma. A befogadó iskola pedagógusait, az iskola összes dolgozóját, a gyerekeket és a szüleiket egyaránt fel kell készíteni a magatartászavarral élő gyermek fogadására. Sőt, a befogadó pedagógusnak olyan többlettudásra kell szert tennie a befogadott gyermek problémájáról, a vele való foglalkozás sajátosságairól, amely lehetővé teszi a mindennapi iskolai létet. Nem maradhat el a gyermek terápiás foglalkoztatása, a szülőkkel való folyamatos együttműködés, olyan mindennapi szabályrendszer közös felállítása és konzekvens betartása otthon és az iskolában is, amely megadja a mindennapi élet kereteit.

Ez nagyon sok munka, rendkívüli erőfeszítést igényel. De hát nem azért vagyunk emberek, mert segíteni akarunk és tudunk is egymáson? Az emberi társadalomban a nagy hal nem eszi meg a kis halat. Nem rúgunk bele a földön fekvőbe, hanem felsegítjük. Azt gondolom, ez a latens, vagy néha nem is annyira bujkáló gyűlöletet árasztó bejegyzés nem sokat segít az érintetteken. A sajátos nevelési igényű gyermekek szülei is valószínűleg sokkal jobban szeretnének átlagos szülők lenni, a problémával küzdő gyermek is jobban szeretne problémamentes lenni, általában ők is szenvednek a saját állapotuktól.

web

Nagy felelőssége van annak, aki véleményformálóként kíván fellépni. Gondolkodjon el azon, hogy ha érintett lenne, kinek és mit suttogna a fülébe?

A végére hadd suttogjam el a nevem: Ammerné Nagymihály Emília

Gennaro Verolino Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium

1121, Budapest, Hegyhát út 19.

Tel.: 275-4297, 395-6587 Fax.: 395-65-89 E-mail: titkarsag@gennaroiskola.hu

Google-Maps-Icon-grey  szirtech